Pozsonyi villamosok

2016 őszén, ahogy az már újabban lenni szokott, öcsémmel vágtam neki a szlovák fővárosnak, így fél év alatt az ország mindkét villamosos városát meglátogattuk. Már az odaút is izgalmasan alakult: még előző nap este felmentünk Pestre, majd egy gyorséttermi vacsora után, mivel szállást nem akartunk fizetni, éjszakai buszozással ütöttük el az időt. Hajnali egy körül egy 990-esen közlekedő Ikarus 260-assal felmentünk a Normafára, majd miután megnéztük az éjszakai kilátást, a hajnali vonatindulásra pont lesétáltunk a Keletibe. A két és félórás utat természetesen végigaludtuk és kicsivel nyolc után kissé fáradtan, de lelkesen megérkeztünk a pozsonyi főpályaudvarra.

A vasútfotózás adta magát, gyorsan kilőttük a fények szempontjából megfelelő helyen álló járműveket. Pozsony környékén 25 kV 50 Hz váltakozó feszültséggel történt a vasút-villamosítás, ellentétben az általam gyakrabban látogatott Kelet-Szlovákiával (3000V DC), ezért most fotóztam először az 1970-es, ’80-as években gyártott, Pershing becenevű mozdonyok tisztán váltakozóáramú, 263-as sorozatú példányait.

A város tömegközlekedését a DPB (Dopravny podnik Bratislava – Pozsonyi Közlekedési Vállalat) látja el 9 villamos, 13 trolibusz és számos autóbusz viszonylaton. A villamosok esetében mindenhol több viszonylat is jár fonódva, azonos követéssel (munkanap 8, tanszünetben 10, este és hétvégén 15 percenként, egy-két viszonylat csak csúcsidőben jár).

A trolik terén komoly fejlesztésre került sor a közelmúltban: néhány, szintén korszerű Skoda 25 Tr-en kívül kizárólag szóló és csuklós Skoda-SOR trolik közlekednek, nyugdíjba küldve a régi kocka Skodákat (bár egy-két darab fel-fel bukkan néha, valamint nosztalgia és oktatási célra is használnak párat).

Az autóbusz járműpark szintén fejlődik, itt azonban jóval változatosabb a típusfelhozatal, de az állomány gerincét itt is a SOR gyártmányú kocsik adják.

A villamos végállomás egy katlanban található. A közelmúltban az idevezető pálya állapota miatt évekig szünetelt itt a forgalom, de azóta kijavították a hibákat és újra üzemképes a szakasz.

Egy 1-essel kimentünk a Duna túloldalán lévő Pozsonyligetfalu (Petrzalka) városrészbe.

A trolikhoz és buszokhoz hasonlóan a villamosoknál is történt egy komoly vérfrissítés: 2015-2016-ban 30 darab egyirányú, egyoldali ajtós Skoda 29T (7401-7430 pályaszámúak) és ugyancsak 30 darab kétirányú Skoda 30T (7501-7530) típusú kocsi állt forgalomba. Mindkettő a ForCity típuscsalád tagja, kialakítását tekintve a prágai és miskolci Skodák keveréke, valamint keskeny, 1000 mm-es nyomtávú változata, ugyanis a szlovák fővárosban ez használatos.

Petrzalka Szlovákia legnagyobb, 1973-85 között épült lakótelepe több, mint 100 ezer fővel, ezért már régóta téma volt a kötöttpályás közlekedés kiépítése. A realitások felismerése után a metró ötletét elvetették és villamosvonal épült, melyet 2016. július 9-én adtak át az utazóközönségnek. Azóta a vasútállomásról az 1-es viszonylat, Raca végállomásról pedig a meghosszabbított 3-as közlekedik ide.

A nap jó irányból sütött, a villamosok is sűrűn jöttek, úgyhogy maradtunk még kicsit.

A Dunához közeledve próbáltunk olyan képeket készíteni, amin a város mögötti hegy is látszik, tetején az 1975-ben épült, 200 méter magas Kamzík (zerge-hegyi) TV-toronnyal, ami libegővel is megközelíthető.

Pozsonyligetfalu a városközponthoz képest a Duna túloldalán van, a természeti akadályt az újjáépített Öreg-hídon győzik le a Skodák. A helyén eredetileg az 1890-ben, a városban elsőként megépült Ferenc József híd állt, ami a II. világháborúban elpusztult. Az újjáépítés gyorsan megtörtént, viszont az évtizedek alatt az állapota leromlott, ezért 2013-ban lebontották, majd újraépítették a villamosok, biciklisek és gyalogosok számára.

Az új villamosvonal természetesen a buszközlekedésben is változásokat hozott: a lakótelep frekventált járata a 95-ös, ami korábban közvetlenül a belvárosig közlekedett, azonban a villamos miatt megrövidítették a Muchovó námestie-ig, átszállásra kényszerítve az utasokat. Ez nyilván nem tetszik nekik, délután az egyik forgalmasabb megállóban láttunk is egy standot, ahol aláírást gyűjtöttek a 95-ös visszahosszabbításáért.

Az új szakasz érdekessége, hogy a Pozsonyban megszokott 1000 mm-es nyomtáv mellett a normál, 1435 mm-es sínpálya is megépült. Csak nem valami jövőbeli tramtrain-nek készítik elő a terepet?

Az új végállomás a szlovák fővárosban egyedülálló módon fejvégállomás, így nem csoda, hogy csak a kétirányú Skodák közlekednek erre. Ez csak ideiglenes állapot, napirenden van a sínpálya meghosszabbítása a lakótelep jobb feltárása érdekében.

Visszamentünk a belvárosba, hogy ne csak Skodákat fotózzunk, de itt sem akart más jönni.

Aztán végre feltűnt egy Tatra szerelvény is. A T6A5 típusból 1991-97 között 56 darabot (7901-7956) állított forgalomba a közlekedési vállalat, majd 2006-ban még kettőt (7957-7958), jelenleg mind üzemben van.

Utána persze megint csak egy Skoda jött, aztán viszont feltűnt még egy Tatra szerelvény. Gyorsan fel is ugrottunk rá…

…és Ruzinov végállomásig utaztunk.

Itt egy újabb járműtípust vehettünk szemügyre közelebbről: a CKD Tatra K2-es gyakorlatilag a legendás T3-as hattengelyes, csuklós verziója. Pozsony 83 darabot állított üzembe 1969-1983 között, mára ezek egy része selejtezésre került, másik része viszont a 2000-es években teljes felújításon esett át, melynek keretében korszerű teljesítményelektronika váltotta fel az ellenállásokat, az utastér mellett a karosszéria is teljesen átalakult, nem hasonlít az eredetire. A felújítások olyan jól sikerültek, hogy 2008-2009-ben újonnan is gyártottak kilenc darab járgányt, így jelenleg kb. 35 darab K2S (a felújított kocsik módosított típusjelzése) van szolgálatban.

Egy gyönyörű, eredeti festésű T6-os a hurokban és a felszállóhelyen. Az ide vezető vonalrészen nagyon jót fotózhattunk volna, a jó szögből sütő nap, a régi járművek és a sűrű menetrend jóvoltából, de persze beborult, így kis anyázás után hagytuk az egészet.

A belvárosban megláttunk egy T3-as Tátrát, rögtön felugrottunk rá és kiutaztunk Raca végállomásig.

A T3-as örömére még a nap is kisütött, de a hurokban csak ez a két Skoda állt jól fotózható helyen.

A le- és felszállóhelyen azonban sikeresen lőhettük a T6A5-ösöket.

Sétáltunk egy megállót, hogy legyen változatosság a fotóhelyek tekintetében. A lakótelepi környezet és az egyen esőbeállók miatt viszont gyakorlatilag alig van különbség az előző képpárhoz képest.

Egyébként a városrész építésével összhangban több ütemben épült meg ide a villamospálya, az utolsó szakasz 1988 óta üzemel.

Megvártuk a T3-ast. Az egykori Csehszlovákia más városaihoz hasonlóan itt is évtizedekig a járműállomány gerincét jelentette a típus egészen a közelmúltig. Összesen 194 darab szállította az utasokat 1965 óta, a Skodák érkezése után már csak kevés maradt meg, ezért is örülök, hogy sikerült elkapni.

Pár sorral feljebb már esett szó a K2 típusról, a Blumentál megállónál nagy szerencsénkre pont sikerült kifogni az egyetlen, nem átalakított, viszonylag eredeti állapotú 7085-öst. Akad még egy-két nosztalgia és munkajárművé alakított példány, de azok nincsenek napi forgalomban.

A város nyugati részén lévő lakótelepekre a délutáni csúcsban 1-2 percenként szállítják a villamosok a munkából, iskolából hazatérőket, sajnos mi ezt az egyre hosszabb árnyékok miatt nem igazán tudtuk dokumentálni. A T3-asokat természetesen mindenképp meglőttük, a baloldali kép végül is egész jó lett, teljesen átjön az őszi hangulat.

Pozsony jellegzetességei buszfronton a négytengelyes Mercedes-Benz Capacity-k, melyekből 41 darab áll szolgálatban. Visszafelé ezzel mentünk, valamint beutaztunk egy-két trolivonalat is, majd megkezdtük hosszú utunkat hazafelé.

Főoldal